eRublik polgára kalandjai

Az eRepublik egy stratégiai játék a neten. Modellezi az igazi világot: tanulni, dolgozni kell benne, de lehet háborúzni, sőt, még csalni is. Sajnos eRomania elfoglalta fél eMagyarországot, úgyhogy ehazafias ügy, hogy csatlakozzon minél több (nemcsak e-)hazafi! Ez a blog az én kalandjaimat írja le a kezdetektől a dicsőséges, avagy dicstelen végig. Remélem, sok ehazafinak ad ihletet a kezdéshez és segítséget a játékhoz.

Friss topikok

Linkblog

Cégvezető lettem

2009.02.23. 21:24 | Mikrobi | Szólj hozzá!

Címkék: cégvezetés erepublik

Egy befektető rámbízott 38 aranyat. Ez komoly pénz. Emellett még pályáztam állami támogatásra is, onnan is bejött 12. Vettem 18 aranyért egy gyémántbányát az Indonéziához tartozó Nyugat-Ausztráliában. Elkezdtem munkásokat keresni bele, hát nem egyszerű a dolog:-( Írtam az állami cégekben (minimálbérért) dolgozó játékosok közül az első 20-nak. Olyan juttatásokat ígértem, mint amilyet én is kaptam a főnökömtől.  A legtöbbnek én küldtem az igen húzós árú repülőjegyet. Fogalmam se volt, hogy így rentábilis lesz-e, kinek fogom a cuccot eladni, csak reménykedtem és igyekeztem feltölteni a céget pénzzel. Még az ágyban is ezen agyaltam, nem bírtam elaludni. Tudom, ez kóros, de ez van.

Másnap kora reggelre megszületett az elhatározás: felfejlesztettem a céget 2-es szintűre (20 arany), így közel kétszer annyit termelnek a munkások, igaz, jobban csökken az erőnlétük. Természetesen mind nagyon le voltak harcolva, volt, amelyiknek csak 38-as volt. Sok mailt írtam nekik, hogy mire figyeljenek, hogy rentábilis legyen a cég. Írtam a befektetőnek, hogy sürgősen küldjön még pénzt és a saját pénzemből is betettem 2 aranyat meg 30 Ft-ot (minden megtakarított pénzemet). Küldött még 2 aranyat.

Napközben nézegettem az eRepToolst, hátha van valami olcsón az én derék munkásaimnak. És találtam nagyon Q2-es kaját, amivel az erőnlétük alig csökken a munka mellett. Egy görög cég volt, úgyhogy nem tudtam a piacon megvenni, hanem írtam neki, aztán megajándékoztuk egymást: ő nekem 20 kaját, én neki a fizetséget aranyban. Aztán nagyon olcsón, de még így is haszonnal továbbértékesítettem a fiúknak, így ez is növelte a bevételt.

Este aztán jött az újabb izgalom: kinek és mennyiért tudom eladni a gyémántot? Az ár meghatározásához segítségemre volt egy Excel-tábla, amit a nemrég lemondott hadügyminiszterünk készített (volt esze kivonulni a játékból és a diplomamunkájára koncentrálni). Ebben az összes változót (munkások wellnesse, skillje, fizetése) megadva pontosan meg tudtam nézni, hogy mennyi gyémántot termelnek és mennyiért kell eladnom ahhoz, hogy nyereséges legyen. A cégnek, amit az indonéz piac mellett, ahol túl olcsó volt, a japán piacra volt exportlicence, de ott a kutyának se kellett. Egyébként is a magyar piacra akartam termelni, hiszen ezért kaptam az állami támogatást. Elkezdtem kajabálni a chaten, de senki sem jelentkezett. Ezután végigpriviztem a giftcégeket, mire végre jelentkezett valaki, akinek el tudtam adni az utolsó darabig, mégpedig nyereséggel! Mindjárt az első nap! Huh! /me megtörli a homlokát. Persze az eladás csempészettel történt, ami elég bonyolulttá teszi a dolgot, de 49 egységet nem volt túl bonyolult donate-elni.

Állati sok időt elszartam vele, bánt is a dolog, de beindult a cég. Fogok tudni fizetni a munkásoknak és holnap is lesz, aki megvegye az árut. És ez nagyon fontos.

A bejegyzés trackback címe:

https://erepublikpolgara.blog.hu/api/trackback/id/tr19959736

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.